A bujtás és a dugványozás közötti jelentős és egyértelmű különbség, hogy míg dugványvágás esetén a szaporításra szánt növényi részt (a dugványt) eltávolítjuk az anyanövényről, addig a bujtás során csak akkor távolítjuk el az anyanövényről, ha az már meggyökeresedett. Bujtás során az anyanövény állandó helyén marad, a szaporítás a növény közvetlen környezetében, illetve magán a növényen történik.
Valamennyi bujtási mód közös jellemzője, hogy az új, évi hajtásokat vagy vesszőket porhanyós, nedves földdel takarjuk, és gyökeresedésig nem választjuk el az anyanövénytől. A gyökeresedés folyamat egy tenyészidőszakon keresztül tart (egyes esetekben elhúzódhat 2-3 évre is).
A gyökeresedést meggyorsítandó, a lebujtott vessző földbe kerülő részét behasíthatjuk, gyűrűzhetjük, dróttal elköthetjük, illetve megcsavarva a vesszőt "megropogtatjuk". Ezek az eljárások a vessző tápanyagellátásában okoznak zavart. A háncs megsértése miatt a lefelé szállított tápanyagok és hormonok feltorlódnak, így a gyökeresedés előbb megindul, mint a sértetlen vesszőn.
Megcsavarás:A vesszőt határozott, erős mozdulattal megcsavarjuk, ezáltal a rostokat, a kérget megroppantjuk. |
![]() |
Behasítás:Behasítás során, a vesszőt egy késsel bevágjuk, majd a hasítékban egy darab nyufaszálat, fogpiszkálót helyezünk. Ez akadályozza meg a seb záródását, gyors gyógyulását. |
![]() |
Drótozás:A vessző köré, szorosan, a kérget elszorítva egy drótot kötünk. |
![]() |
Gyűrűzés:Ugyanaz, mint a drótozás, de itt fogó segítségével egy gyűrűt helyezünk a vesszőre. |
![]() |
Egyszerű (közönséges) és porbujtás: az egyéves vesszőket ősszel vagy kora tavasszal ívesen meghajlítjuk és egy kb 20 cm mély gödörbe kampózzuk és nyirkos, porhanyós földdel takarjuk. (Ha a földtakaró vastagság 10-12 cm-nél kevesebb, akkor porbujtásról beszélünk.) A vessző 2-3 rügyes csúcsi része a talajból ki kell álljon. A lebujtott, meggyökeresedett vesszők ősszel leválaszthatók az anyanövényről és egy új növényként továbbnevelhetők. |
![]() |
Feltöltéses bujtás: a szaporítandó növényeket a bujtás előtt tavasszal teljesen visszavágjuk, majd a tőből növő, fiatal hajtásokat még megfásodásuk előtt kb 20 cm-es magasságuk 2/3-áig porhanyós talajjal feltöltjük. Ahogy a vesszők növekednek, kb 30 cm-es magasságig növeljük a feltöltés magasságát. Ősszel az új növények leválaszthatók. |
![]() |
Hullámos bujtás: egyes kúszónövények szaporítási módja. A hajlékony vesszőket úgy bujtjuk le, hogy egy vessző hullámszerűen, több helyen bukik le a talajba. Egy vesszőről így annyi növény kapunk, ahány helyen lebujtottuk. |
![]() |
Sugaras bujtás: az egyéves vesszőket tavasszal, még kihajtás előtt az anyanövényre sugárirányban, 10 cm-es barázdákba fektetjük, és kampókkal rögzítjük. A rügyekből előtörő hajtásokat a feltöltéses bujtáshoz hasonló módon feltöltjük. Ősz folyamán az új növényeket leválasztjuk az anyanövényről. |
![]() |
Légbujtás: egy érdekes bujtási mód. Ez esetben nem a vesszőt hajtjuk a föld alá, hanem a földet visszük a vesszőhöz. A túl magasan lévő, vagy lehajthatatlan vesszőket gyökereztetjük így. A szaporítandó vesszőt körülvesszük tőzeges, mohás, homokos esetleg perlites közeggel. A közeget fólia és ragasztószalag vagy zsineg segítségével rögzítjük a vesszőhöz. A légbujtás során feltétltenül szükséges a vessző drótozása, gyűrűzése vagy behasítása, mert csak így tudjuk kikényszeríteni a gyökeresedést (ezt helyettesíthetjük a vessző kérgének "lehámozásával" gyűrű alakban). |
![]() |
Törpemandula |
Amygdalus nana |
Fűszercserje fajok |
Calycanthus spp. |
Iszalag kerti hibridek |
Clematis |
Füge |
Ficus caria |
Kínai liliomfa |
Magnolia liliiflora |
Közönséges orgona |
Syringa vulgaris |
Hársfa fajok |
Tilia spp. |
Piros levelű törökmogyoró |
Corylus |
Cserszömörce (piros levelűek) |
Cotinus |
Mátyás Ciprián, 2009. október 23.
bujtás, sugaras bujtás, feltöltéses bujtás, légbujtás, porbujtás, hullámos bujtás, szaporítás, növény szaporítás