Címlap | Dísznövények | Növényvédelem | Kertépítés | Érdekességek | Hírlevél |

A gyomnövények életforma rendszere

A mezőgazdaságilag művelt területek gyomnövény összetétele az évszakokhoz igazodva évről évre hasonló. A magyarországi viszonyokra kidolgozott gyomnövény életforma rendszert Újvárosi Miklós készítette el, Raunkiaer dán botanikus rendszere alapján. Az egyszerű, hétköznapi kertésznek feleslegesnek tűnhez az ilyesfajta csoportosítás és a csoportok ismerete, de a védekezés megkönnyítése érdekében érdemes néhány percet szentelni a tanulmányozására. (A cikk egyetemi jegyzet alapján készült.)

---

Egyévesek (Therophyta, T)

Az egyéves gyomnövényeket a csírázási hőoptimum alapján négy csoportba soroljuk:

• Ősszel csírázó, kora tavaszi áttelelő egyévesek (T1)

Optimális csírázási hőmérséklet: 10-14 °C.

Az ide tartozó fajok az őszi csapadék hatására (szeptember, október, november) csíráznak és télen csíranövény vagy tőlevélrózsa alakjában találhatók. Kora tavasszal gyorsan fejlődésnek indulnak, virágoznak és nyár elejére magot érlelnek. A nyári száraz időszakot mag alakban töltik.

Fontosabb fajok:

• Tyúkhúr (Stellaria media)
• Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)
• Veronika fajok (Veronica spp.)
• Piros árvacsalán (Lamium purpureum)
• Bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule)
• Egynyári perje (Poa annua)

---

• Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (T2)

Optimális csírázási hőmérséklet: 4-8 °C.

Főleg novemberben, de enyhe teleken és kora tavasszal is kelnek és aratásig magot érlelnek. Fejlődésük nagyjából párhuzamos a gabonafélék fejlődésével (gabonagyomok). A nyár jelentős részét mag alakjában töltik

Fontosabb fajok:

• Ragadós galaj (Galium aparine)
• Pipacs (Papaver rhoeas)
• Kék búzavirág (Centaurea cyanus)
• Szarkaláb (Consolida regalis)
• Nyári hérics (Adonis aestivalis)
• Parlagi pipitér (Anthemis arvensis)
• Orvosi székfű (Matricaria chamomilla)
• Rozsnokfajok (Bromus spp.)
• Nagy széltippan (Apera spica-venti)
• Parlagi ecstpázsit (Alopecurus myosuroides)

---

• Tavasszal csírázó nyár eleji egyévesek (T3)

Optimális csírázási hőmérséklet: 8-14 °C.

Az ide tartozó fajok tavasszal kelnek és nyár elején érlelnek magot. Mind a téli, mind a nyári kedvezőtlen időszakot mag alakban töltik. Elsősorban a kora tavasszal vetett kultúrákban (pl. tavaszi árpa, borsó) gyomosítanak. Csapadékos nyáron és ősszel is csírázhatnak, azonban ezek a fagy hatására elpusztulnak.

Fontosabb fajok:

• Vadrepce (Sinapis arvensis)
• Repcsényretek (Raphanus raphanistrum)
• Hélazab (Avena fatua)
• Parlagi füstike (Fumaria schleicheri)

---

• Tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4)

Optimális csírázási hőmérséklet: 18-30 °C.

Melegigényesek, nyár elején csíráznak és egész késő őszig tart életciklusuk. A hideggel szemben érzékenyek, a 0 °C alatti hőmérsékletet csak mag formájában képesek elviselni. Legnagyobb tömegben a kapás kultúrákban találhatók.

Fontosabb fajok:

• Kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)
• Fehér libatop (Chenopodium album)
• Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
• Parlagfű (Ambrosia elatior)
• Varjúmák (Hibiscus trionum)
• Lapulevelű keserűfű (Polygonum lapatifolium)
• Fakó muchar (Setaria glauca)
• Zöld muchar (Setaria viridis)
• Apró gombvirág (Galinsoga parviflora)
• Ebszékfű (Matricaria inodora)
• Kövér porcsin (Portulaca oleracea)
• Pirók újjasmuchar (Digitaria sanguinalis), stb.

---

Kétévesek (Hemitherophyta, HT)

Az ide sorolt fajok tavasszal vagy nyár elején kelnek. Nyáron megerősödnek, nagy levélrózsát és erős raktározógyökeret fejlesztenek. Levélrózsás állapotban telelnek, korán tavasszal virágoznak és a nyár elején magot érlelnek. A második telet mag állapotban töltik. Átmenetet képeznek az egyévesek és az évelők között.

Fontosabb fajok:

• Vadmurok (Daucus carota)
• Vadrezeda (Rezeda lutea)
• Bürök (Conium maculatum)
• Fehér somkóró (Melilotus officinalis)

---

Talajszintben telelő évelők (Hemikryptophyta, H)

Áttelelő szervképleteik (törpe szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. Az ide tartozó gyomnövények többnyire gyepes területeken találhatók, esetleg szántóföldi évelő kultúrákban. A rendszeres talajművelést nem tűrik, így a kalászos vagy kapás növények közt nem életképesek.

Ide tartoznak:

• Bojtos gyökérzetűek (H1)

Gyöktörzsük vegetatív szaporodásra nem képes. Elsősorban a gyepes területek gyomnövényei.

Ismertebb fajok:

• mocsári gólyahír (Caltha palustris)
• réti boglárka (Ranunculus acer)

---

• Indás évelők (H2)

Föld feletti indáik segítségével vegetatív szaporodásra képesek. Főleg nedvességkedvelő fajok. A rét – legelő területeken, ruderális területeken, pillangósokban és a nedves termőhelyeken van jelentőségük.

Ismertebb fajok:

• sovány perje (Poa trivialis)
• kúszó boglárka (Ranunculus repens)
• pimpófajok (Potentilla spp.)
• kerek repkény (Glechoma hederacea)

---

• Szaporodásra képes gyökerűek (H3)

Az ide tartozó fajok karógyökerén járulékos rügyek vannak, így a gyökér feldarabolása után a gyökérdarabkákból új növények fejlődnek.  A föld feletti rész elpusztulása után a rügyekből a gyomnövény újra fejlődik. Ennek ellenére a rendszeres talajművelést nem bírják. Legelőkön és elhanyagolt, idős lucernatáblákon fordulnak elő.

Ismertebb fajok:

• pongyola pitypang (Taraxacum officinale)
• réti lórom (Rumex obtusifolius)
• fekete nadálytő (Symphytum officinalis)
• fehér mécsvirág (Melandrium album)

---

• Szaporodásra nem képes karógyökerűek (H4)

Gyökerüket elvágva vegetatív szaporodásra nem képesek, elpusztulnak. A rétek, legelők kellemetlen gyomnövényei.

Ismertebb fajok:

• tövises iglice (Ononis spinosa)
• mezei iringó (Eryngium campestre).

---

• Ferde gyöktörzsűek (H5)

A ferdén növő gyöktörzsük feldarabolásával vegetatív szaporodásra képesek. Elsősorban gyepes területek jellemző gyomnövényei.

Ismertebb fajok:

• nagy útifű (Plantago major)
• fekete üröm (Artemisia vulgaris)
• fekete peszterce (Ballota nigra)
• sédkender (Eupatorium cannabinum)

---

Talajban telelő évelők (Geophyta, G)

A szaporodást és az áttelelést szolgáló szervképletek (tarack, rizóma, gumó, szaporítógyökér, hagyma) a talajban találhatók. E csoportba tartoznak szántóföldjeink legveszedelmesebb gyomnövényei.

• Tarackos, rizómás fajok (G1)

Módosult földalatti hajtásaik (tarock, rizóma) vízszintesen és sekélyen (10-30 cm) futnak a talajban. Ezekkel vegetatív szaporodásra képesek.

Fontosabb fajok:

• Tarackbúza (Agropyron repens)
• Csillagpázsit (Cynodon dactylon)
• Sövényszulák (Calystegria sepium)
• Mezei zsurló (Equisetum arvense)
• Fenyércirok (Sorghum halepense)
• Nád (Phragmites communis)

---

• Gumósok (G2)

Földbeli száruk (tarack) helyenként raktározásra módosult gumóvá alakult. Telet csak a gumók vészelik át, a többi rész elpusztul. A gumókból a következő évben új növény fejlődik.

Fontosabb fajok:

• Mezei menta (Mentha arvensis)
• Vízi menta (Mentha aquatica)
• Mocsári tisztesfű (Stachys palustris)

---

• Szaporítógyökeres fajok (G3)

Az áttelelést és a szaporodást szolgáló szaporítógyökerek többé-kevésbé vízszintesen futnak. Az ezekből eredő gyökerek viszont függőleges elhelyezkedésűek és mélyre hatolnak. A szaporítógyökereken elszórtan rügyeket találunk, melyekből a növény új hajtást képes fejleszteni. A rendszeres talajművelést jól bírják.

Fontosabb fajok:

• Mezei acat (Cirsium arvense)
• Apró szulák (Convolvulus arvensis)
• Selyemkóró (Asclepias syriaca)
• Hamvas szeder (Rubus caesius)

---

• Hagymások (G4)

Sarjhagymák segítségével szaporodnak. Szántó területeken nincs jelentőségük.

Fontosabb fajok:

• Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
• Ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum)
• Gumós perje (Poa bulbosa)

---

Élősködő gyomnövények

Tápanyagaikat a gazdanövénytől veszik el a szállító edénnyalábokba hatoló hausztóriumaik segítségével. Dús virágzatot fejlesztenek és sok magot érlelnek. Magjaik ellenállók, a talajban hosszú ideig megőrzik csírázóképességüket. Veszélyes gyomnövények.

Az élősködő növények közül legfontosabb két csoport az arankafélék és a szádorfélék.

Fontosabb fajok:

• Nagyaranka (Cuscuta campestris)
• Kisaranka (Cuscuta trifolii)
• Dohányfojtó szádor (Orobanche ramosa)
• Napraforgó szádor (Orobanche cumana)
• Vöröshere szádor (Orobanche minor)

 

Mátyás Ciprián, 2009. július 24.