A rózsa általánosan elterjedt betegsége, a diplokarponos levélfoltosság és a lisztharmat mellett a legveszélyesebb kórokozó.
Phragmidium mucronatum
Enneka gombának minden fejlődési alakja a rózsán fejlődik, köztesgazdája nincs. A gomba elsősorban a lehullott leveleken (teleutospórával) telel át, de a hajtások fa részében is áttelelhet, így metszés nélkül fertőzési forrást szolgáltatva. Csapadékos időjárás esetén az érzékeny fajtákon jelentős károkat okozhat.
Első tünetek a levelek színén megjelenő sárgászöld foltok, melyekben apró fekete pntokat figyelhetünk meg. Később a levél fonákán narancsszínű, enyhén kiemelkedő foltok jelennek meg. Májustól a levelek színén sárgásvöröses, gombostűfej méretű foltok figyelhetők meg. A foltokkal átelenesen a levél fonákán sárgás-narancsos színű, majd barnás-vörösesre színeződő uredo- és teleutospórák fejlődnek. A hajtások is fertőződhetnek, ekkor deformálódnak, megvastagodnak.
A fertőzött levele idő előtt lehullanak, ezáltal előidézik a növény évről-évre történő legyengülését, majd végső esetben pusztulását.
![]() |
![]() |
| Rózsarozsda | |
Mivel a primer fertőzési forrás a lehullott levél, ezért ezeket ősszel gondosan gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg. Metszéssel alakítsunk ki szellős bokorformát, és távolítsuk el a fertőzési forrásokat.
Figyeljünk a kiegyenlített tápanyagutánpótlásra (kálium).
Vegyszeres védekezésre is szükség lehet rendszeres fertőzés esetén. A permetezést legkésőbb az első tünetek megjelenésekor kezdjük meg és 10-14 napos időközökkel egészen júliusig folytassuk. Ha lehet, olyan szert válasszunk, amivel más gombabetegségek (diplokarpon, lisztharmat) ellen is védekezünk.
Mátyás Ciprián
rózsarozsda, rozsda, rózsa, betegség, tünetek, védekezés, kórokozó, gomba