Kutyák és a pázsit

E téma megközelítése alapesetben két szemszögből lehetséges. A mi, vagyis a kerttulajdonos (és kutyaszerető gazdi) valamint a kedvenc kutyáink szemszögéből. Talán nem is oly meglepő módon, merőben ellentétes igények merülnek fel. Foglaljuk hát össze a felmerülő problémákat.

A kerttulajdonos elsődleges igénye a pázsittal szemben, hogy szép, egész évben díszítő, "foltmentes" gyep álljon rendelkezésre. A felhasználás módjában már vannak eltérések: van, aki kizárólag díszítő céllal telepít gyepet. Találkoztam már olyan kerttel is, ahol a fűnyírási és ápolási munkákon kívül egyáltalán nem léptek a gyepre. Van, aki szabadidő céljára telepít, ezen belül játszótérnek, kerti grillparti helyszínének, ideiglenes mednce felállításához, sporthelyszínnek, stb.

Kutyáink természetesen kevesebbet grilleznek, így nekik a pázsit is mást jelent. Egyrészt biztonságos játszóteret. A legtöbb kutya életének első felében sokat és intenzíven játszik, amihez illik biztosítani a teret. A pázsit, a kert egy természetes növénypatikának tekinthető, mert a kutyák rendszeresen fogyasztanak bizonyos fűféléket, emésztésük megkönnyítéséhez, és ennek feltételeit is nekünk kell megteremtenünk (vagy a kerttel, vagy rendszeres sétáltatással). Bár az utóbbi években nő az angol wc-t használó kutyák száma, az ebek 99,9% még mindig a szabadban, jó esetben a kertben végzi kis és nagy dolgát. És, egyáltalán nem utolsó sorban, potenciális "ásóhelyet" jelent. Különösen a fiatal kutyák hajlamosak az ásásra, amit többnyire minden logika és rendszer nélkül végeznek, foltokban kipusztítva a gyepet.

Mint látszik, kedvenceink, különösen a két utolsóként említett "szabadidős" tevékenységükből adódóan, jelentős ellenállást tanusítanak hibátlan pázsitunk kialakításáért végzett munkánkkal kapcsolatban.

Mi a megoldás?

Sajnos nincs igazi megoldás.

Külföldi honlapokon már több helyen olvastam a műfüvet, mint megoldási javaslatot, de ez több szempontból is értelmetlen dolog. A kutya nem tud füvet rágcsálni, a talpát felsérti a műagyag, és rosszabb esetben a nyári forróságban a műfű forrób lesz, mint a beton. Felejtsük el ezt az életidegen megoldást.

Az egyetlen dolog amit tehetünk, az a kényszerű kompromisszumok elfogadása. Ha fiatal kutyánk van, mondjunk le az új pázsit telepítéséről, vagy biztosítsuk, hogy a friss telepítés elzárható legyen a kiskutya elől.

Elvileg léteznek ugyan gyorsan növő, gyorsan megerősödő pázsitfű félék, de ne várjuk el, hogy a hétfőn elvetett fű, szerdán már taposástűrő lesz.

A gyepszőnyeg megoldást adhat a telepítésre, de a telepítéskori jelentős költségek sokakat elriasztanak.

Idomítással ugyan csodákat érhetünk el, de ne próbáljuk kutyánkat vasszigorral a járdára kényszeríteni. Engedjük ásni a kert egy-egy szegletében, és fogadjuk el, hogy ő ebben leli örömét. Ha igazán szeretjük kedvencünket, örömmel fogjuk nézni, amikor fülig sárosan kihúzza a fejét az aktulis lyukból.

epilogus...

És végül egy személyes gondolat. A tapasztalatom az, hogy ahol egyáltalán felmerül a pázsit és a kutya harmónizációjának gondolata, ott a kutya nem családtag. Valamiért van, de nem tisztázott, hogy miért. Talán házőrzés miatt. Mindannyian hallottuk már a következő mondatokat: "Az a rohadt dög már megint...", "Az a ku..a kutya már megint...", stb. Ne vagyok meggyőződve róla, hogy a kutya itt jól érzi magát. Itt a pázsit a fontosabb...

Mátyás Ciprián, 2010.03.06.

kutya, pázsit, fű, gyep, kutyák