
A mediterrán tájak illatos növénye, nálunk csak termesztve fordul elő. Melegigényes növény, keményebb teleken könnyen kifagyhat. Rendkívül sokoldalú gyógynövényünk. Először az ókori görögök és rómaiak használták, elsősorban húsok tartósítására, majd alkalmazása elterjedt a gyógyászatban is. (Salvia jelentése - gyógyítani)
60 cm magas illatos évelő félcserje. Az ezüstösen molyhos levelei védettebb helyeken akár egész télen díszítenek. Termete miatt elsősorban nagyobb sziklakertekbe, utak, kerítések mellé szegélynövénynek alkalmas. 6-8 évig díszít egy helyen, elsősorban a napos, déli, meleg fekvést kedveli. Első tenyészévben lassan nő, a második évben a szárak töve elfásodik, ettől kezdve áttelel. Virágot is második évtől hoz, június-júliusban.
Magról hidegágyi palántaneveléssel szaporíthatjuk. A magvetést érés után júliusban vagy márciusban végezzük. A magokat 2 cm mélyre, 25 cm sortávolságra vessük, őszre fejlett 15-20 cm magas palántákat kapunk. Ezeket ősszel ültessük végleges helyükre.
Levele erős illatú és hatású illóolajat tartalmaz, amelynek fő hatóanyaga a tujon. Fűszerként számos étel készítésénél használható: gyümölcssaláták, nyers vitaminsaláták, sültek, töltelékek, halak, pástétomok, tészták ízesítésére alkalmas.
Levelének forrázata fertőtlenítő hatású, teáját torok- és szájöblítésre (fogínygyulladás, torokgyulladás), izomfájdalmak esetén bedörzsölésre, fürdővízbe használhatjuk.
A zsálya illóolaja a magas tujon tartalom miatt hosszan tartó alkalmazásra nem javasolt. A zsályatea szoptatós anyáknak, terhes nőknek és alacsony vérnyomásúaknak ellenjavalt.
Sárvári Ágnes, 2010.02.17.
zsálya, orvosi zsálya, gyógynövény, fűszernövény, gyógytea