A bujtás, alacsony termelékenysége miatt inkább a kiskertek szaporítási módszere. A hullámos bujtás nem a leggyakrabban használt módszer, de néhány mondat erejéig érdemes megemlítenünk.
Bujtással nagyon sok növény szaporítható, ha van hozzá türelmünk, időnk és kedvünk. Régen, amikor még nem álltak rendelkezésre modern szaporító berendezések, jóval több növényt szaporítottak ezzel a módszerrel, a díszcserjéktől egészen a díszfákig.
A hullámos bujtás lényege, hogy egyetlen hajtásról több új növény választunk le oly módon, hogy több helyen is gyökeresedésre késztetjük a növényt.
|
Válasszunk ki egy hosszú, hajlékony vesszőt az anyanövényen, és hajtsuk le egészen a föld felszínéig. Drótból készítsünk U alakú kampókat, majd a hajtás alá ássunk mintegy 5 cm mély lyukat. A kampókkal óvatosan rögzítsük a hajtást a lyuk aljára, majd temessük be földdel. |
![]() |
|
Ismételjük meg ezt a műveletet annyiszor, ahányszor a hajtás mérete megengedi. Legalább két pár levél maradjon minden rögzítés között. Ha meggyökeresedtek, akkor ollóval válaszzuk el őket egymástól és ültessük külön-külön edénybe az új növényeket. |
![]() |
Mátyás Ciprián, 2010.06.27.
bujtás, hullámos bujtás